Nálam a 2007-es év Vonnegut jegyében telt. Elolvastam tőle az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater-t, a Hazátlan embert, a Titán szirénjeit, a Gépzongorát és a Börtöntölteléket, valamint a Börleszket, de azt már harmadszor. Ez így elég egyhangú bejegyzés maradna, ha Gus nem toldotta volna meg saját kérdéseivel az eredeti felkérést.

Esetemben vitán felül Orwell 1984-e volt a legnagyobb hatású könyv, amit valaha olvastam. Azon egyszerű banális okból kezdtem neki első alkalommal, hogy az a személy ajánlotta, akibe akkor épp nagyon szerelmes voltam. Fundamentalista kéjjel szoktam jómagam is ajánlgatni boldog-boldogtalannak.

És hogy milyen, illetve mely könyveket szeretek újra és újra elolvasni? Én nem vagyok egy filozófikus, belül boncolgatós alkat. Egy könyv kapcsoljon inkább ki, és ne kelljen minden mondatán értelmezésileg kotlanom. Az egyedi humorérzékű írókhoz nagyon húz a szívem. Ilyen például Douglas Adams is, úgyhogy toplistámba feltétlen besorolom a világ egyetlen ötrészes trilógiáját, a Galaxis Útikalauz sorozatot.

Nagyon félős kisgyerek voltam, ezért számomra nagy fegyvertény volt, hogy idővel egyre félelmetesebb filmeket tudtam úgy megnézni, hogy aztán este nem volt parázás a sötétben. Én innen eredeztetem horror szeretetemet, felültem a sárkány hátára és már nem akaródzik lejönni. Ha pedig könyv és horror, akkor természetesen Stephen King, kinek esetetében tulajdonképpen lényegtelen, hogy csoszogó zombikkal és lidércekkel operál, mert zseniális író, a karakterformálás és a hangulatteremtés mestere. Természetesen tőle is választok toplistámba: az 'Az'-t. Egy-két évente újra elő szoktam venni. Nem igazán nyári olvasmány, decemberre-januárra ajánlom inkább.

Toplistám harmadik darabja Emile Ajar (Romain Gary) Goncourt díjas remekműve, az 'Előttem az élet', ami nem más, mint egy gyermekszájjal viccesen elmesélt tiltakozás az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen.