Az egész tulajdonképpen egy kereséssel kezdődött. Két nappal ezelőtt Mark és én alámerültünk életem feketedobozában, ami egyébiránt szürke és csupa haszontalan papírt őrizget nekem a nosztalgikus pillanatokra felkészülve. Belépőjegyek mozikba, kiállításokra, múzeumokba vagy éppen koncertekre. Régi igazolványok, bizonyítványok, kivonatok, bevonatok és értesítők. Félbehagyott irományok, el sem kezdett irományok, összetépett irományok. Valamint végül, de elsősorban: régi fényképek. Jól szórakoztunk.

Nem tudta elkerülni figyelmem, hogy egyik fotómhoz vissza-vissza tér, mert tetszik neki. Ott még szőkített fejjel üldögélek az amszterdami sétahajón, amit rendkívüli módon untam, de a kép tényleg jól sikerült. Megígértem neki tehát, hogy beszkennelem másnap és elküldöm emilben.

Kicsit később eszembejutott egy régi fénykép, amin kábé 4 lehetek, és amit már a múltkor is meg akartam mutatni Dudiéknak, mert tartalmilag poénos, az elkapott pillanat szempontjából pedig egyszerűen zseniális. De sajnos hollétét csak gyanítottam.

Másnap tehát irány a szülői ház, amit üresen találtam még este nyolckor is. Kiaplikáltam család fényképes-fiókját helyéről mind a tekintélyes 15 kilójával együtt és a nappaliban ücsörögve elkezdtem keresni a fényképet. Tudtam, hogy nem lesz könnyű meló, mert több ezer kép több évtizedet felölel abban a fiókban. Kis idő elteltével őseim elkezdtek hazaszállingózni. Fater a könyvtárból (fonetikusan: kocsma), anyuka meg a hétvégi telekről (hétközben is).

Látták, hogy amit csinálok az jó móka, ezért beszálltak a keresésbe. Nevettünk régi külsőnkön vagy szomorkodtunk kicsit ha eltávozott rokonok, barátok voltak a képen. Fater - aki láthatóan elolvashatott egy-két hosszabb novellát a könyvtárban - egy-egy jobb képnél kijelentette, hogy márpedig azt be kell szkennelni. Amióta megvan az új sokfunkciós nyomtatója, nem bír magával: mindent be akar szkennelni a digitális örökkévalóságra hivatkozva. Ha beférne a masinába, szerintem még a Grand Canyon-t is beszkennelné.

Sajnos a keresett fotót nem találtuk meg, de akadt pár másik ami tetszett. Beszkenneltem, majd elrejtettem őket ebbe a bejegyzésbe (klikk a képekre nagyobb változatért).

Nem idegen

Csak nézem a kisfiút a képen

Ez én lennék? Nem létezik!

A fiú megfagyott a napfényben

Egyetlen sejtem sem emlékszik

Ő nem én vagyok! Nem lehetek!

Furcsa, mégis tudom, hogy nem idegen...